Vatikáni öngól

2012.07.03. 10:27| Mózes Szabolcs

Amíg az olasz focisták a döntőbe jutáson ügyködtek az Eb-n, a szomszédos miniállam vezetői egy méretes öngól előkészítésén fáradoztak. A produkció össze is jött, kérdéses, ezt akarták-e. A hazai előkészítők biztosan, több mint kérdéses, a messzi Róma is hasonlóan gondolkodna-e...

Valakiknek nem felelt meg...
Először lássuk a tényeket. Róbert Bezák nagyszombati érseket - több tízezer magyar hívő főpásztorát - a Szentszék hétfőn leváltotta. Az ok: a januárban lefolytatott apostoli vizitáció eredményei nem kielégítőek. Konkrétabban: nem tudni. A következmények: beláthatatlanok. Az egyház számára.
Bezák, annak ellenére, hogy ilyen jellegű közvélemény-kutatások nem szoktak készülni, bizton kijelenthető, hogy a legnépszerűbb egyházi vezető volt Szlovákiában. 2009-es kinevezése meglepetésként hatott, mivel nem egy konzervatív stílusú, zárkózott, a katedráról összevont szemöldökkel letekintő személyt neveztek ki érseknek, hanem a közvetlen stílusú, karizmatikus és a széles közvélemény számára teljesen ismeretlen redemptorista szerzetest. Akkor többen úgy vélték: a Vatikán úgy érezte, új időknek új dalaival kellene betörni a kissé áporodott Nagyszombati Érsekségbe. A határozatot sokan a Szentszék felvilágosult döntéseként értékelték, mivel ha a hazai vezető kléruson múlott volna, egy Bezák-habitusú ember valószínűleg még évtizedekig nem kerülhetett volna püspöki székbe. 
Bezák az elmúlt három évben nagyrészt be is váltotta a - laikusok által - hozzá fűzött reményeket. Továbbra is nyitott maradt, közvetlen stílusával a nem hívőket is meg tudta nyerni (vagy legalábbis nem elrettenteni - ami szintén eredmény). Például a Pohoda zenei fesztiválon vett részt egy beszélgetőesten, vagy Štefan Hríb Lámpa című tévéműsorának vendége volt. Készségesen állt a média rendelkezésére, felpezsdítette egyházmegyéje hitéletét, s ami a legfontosabb: szimbolikus és pénzügyi téren is teljesen elütött méltán rossz hírnévnek örvendő elődjétől. Míg Ján Sokol engesztelő szentmisét mutatott be Jozef Tisóért (mielőtt valaki ebbe belekötne: ha egy/több hívő erre felkérést ad, engesztelő misét bárkiért be lehet mutatni, ez önmagában nem probléma, ám egy magára valamit is adó érsek ilyet nem vállal el, a misét maximum egy nevesincs káplánnak adja oda), addig Róbert Bezák Tisóval kapcsolatban nem félt elmondani az igazat. Sokolnak, mint utólag kiderült, zűrös gazdasági jellegű ügyei is voltak, állítólag sok százmillió koronát játszott át egy volt ŠtB-s tisztnek (emiatt két éve pereskedik a .týždeň hetilappal). Bezák kinevezése után pénzügyi auditot rendelt el, és a vitás ügyekben nem akarta elmaszatolni Sokol felelősségét. Emellett pedig az sem mondható, hogy a közvélemény előtt akarta volna mosni a szennyest: amikor válaszolni kellett a kérdésekre - a bíróság előtt -, akkor válaszolt. Amúgy nem verte nagydobra elődje viselt dolgait. Pedig lett volna mit...

Az előd, Ján Sokol. Tud súgni - az ÚPN aktái szerint az ŠtB-nek is bedolgozott.
Három évnyi tevékenykedés után derült égből villámcsapásként érkezik a hír: Bezákot az egyházmegyéjében fellelt hiányosságok miatt visszahívják hivatalából. Az ok, ahogy fentebb írtam: gyakorlatilag ismeretlen. A Vatikán és a szlovák püspöki kar kommentárja: ez van, ezt kell elfogadni. Kész, egy szóval sem több. Kinek jó ez? Azoknak, akik ki akarták csinálni Bezákot, valószínűleg igen. A szálak mozgatóit minden valószínűség szerint itthon kell keresni. Ám ez nem menti fel a felelősség alól Rómát, ahol a végső döntést meghozták. Pontosabban: ahol belőtték az öngólt. Ez ugyanis egyértelműen az. Leváltják a népszerű érseket, s mindennek tetejében alibista hozzáállásukkal még fel is mérgesítik a híveket. Ezzel a hozzáállással ráadásul éles muníciót szolgáltatnak az egyházat és a vallást rühellő balos és kváziliberális véleményvezérek kezébe, akik ezután nyálukat csorgatva írhatják, hogy "mi már sokszor mondtuk, ezek képmutató álszent trógerek", "most is hogy elintézték ezt a jófej Bezákot". (Miközben a jófej Bezártól természetesen korábban gyakorlatilag nulla jó szót írtak, mert ő "csak" egy katolikus vezető, akiről elvből nem lehet jót írni.)
Püspököt, érseket kivételes esetben szokott leváltani a pápa. Ehhez rendkívül nyomós indokok kellenek. Bezák esetében viszont ilyeneket nem látni. A hivatalos körök konok hallgatása pedig ideális táptalajává válik a különböző összeesküvés-elméleteknek. Ami érthető, s ha ezzel ott fenn nem számoltak, magukra vessenek. Ugyanis ők maguk adták azt a bizonyos táptalajt - jól megtrágyázva. Annak ellenére, hogy a katolikus egyház esetében egy hierarchikus intézményről beszélünk, mely ritkán nyilatkozik belső ügyeiről, egy ilyen horderejű döntés esetén a 21. században elvárható lenne, hogy legalább annyit elmondjanak, miért is dobják legnépszerűbb szlovákiai egyházvezetőjüket. Mindezek után elég ócskán hangzik majd, ha legközelebb arra panaszkodnak, hogy a hívek elpártolnak az egyháztól, illetve nem aktívak. A nagyszombatiak felháborodása már most kézzel fogható. S velük együtt számtalan, a Nagyszombati Érsekségen kívül élő hívő teszi fel magában a kérdést: normálisak ezek? Az alapvető probléma nem azzal van, hogy a pápa kihasználta jogát, s elmozdította egyik érsekét, hanem azzal, hogy az ehhez vezető okokat nem magyarázta el.
A leváltás rámutat a katolikus egyházi hierarchia egyik klasszikus problémájára. Személyi döntéseiben sokszor nem az erkölcsi, hitbéli tételek szerint jár el, hanem intézményi logikával gondolkodik. Ha egy püspök gazdasági visszaéléseket, vagy más jellegű, pl. a hittételek ellen nagyban vétő bűnt követ el, akár ismételten, hosszú évek telnek el, míg a Szentszék lép. Ha egyáltalán lép. Mivel minden egyes elmozdítás egyben rá is irányítja a figyelmet a delikvensre. Így sokszor kivárásos taktikára játszanak. Ha viszont valaki az intézményes kereteke feszegeti, vagy nem zárja a sort (mint ahogy Bezák is azzal, hogy nem akarta elmaszatolni Sokol botrányos ügyeit), azt nyomban elnyisszantják. Pedig normális esetben mindennek pont fordítva kellene lennie: a csaló püspöknek, a pedofil érseknek vagy a gyereket nemző egyházvezetőnek kellene 24 órán belül távoznia, nem annak, aki ezt nem hajlandó takargatni. 
Az ügynek van egy - miért ne lenne?... - szomorú szlovákiai magyar vonatkozása is. A Pázmaneum polgári társulás - szlogenje szerint a "felvidéki magyar katolikusok szolgálatában" - pár órával a döntés bejelentése után sietett közzétenni, hogy a "Pázmaneum Társulás tagjai és szimpatizánsai, miként sok felvidéki magyar pap és hivő is megnyugvással üdvözlik a Szentatya bölcs döntését, mellyel az Egyház egységét és a pásztoraiba vetett bizalmat erősítette meg". Mielőtt leszögezném, hogy én nem üdvözlöm a döntést s bennem semmiféle bizalmat nem erősített mindez, sőt, nézzük csak, mi vezethet egy ilyen állásfoglalás lejegyzéséhez. A Pázmáneum tudhat valamit - Bezák leváltásának nyomós okait -, amit szinte senki sem tud Szlovákiában (kivéve talán pár püspököt és bizalmi embert). Ez kizárt. A másik verzió szerint a társulás ezzel igyekszik jópontokat szerezni egyeseknél, mivel tudják, a felháborodás egy dolog, a vezető klérus véleménye meg egy másik dolog. Ha úgy érzik, ez kell ahhoz, hogy a pozsonyi érsek vagy a nyitrai püspök megsimogassa a buksijukat - ők kb. azt sem tudják, hogy létezik ilyen oldal, ha igen, most amúgy is fontosabb dolgaik vannak, mint ez -, akkor szintén elég amatőrök. Vagy netán a nacionalista Sokol jobban tetszett nekik, mint az őt váltó Bezák? Ez esetben is igaz: hallgatni olykor aranyat ér...

Szólj hozzá!

Címkék: egyház hazai Sokol Bezák

Mire lehet jó és mire nem a kormánybiztos?

2012.06.27. 06:00| Fiala-Butora János

Meglehetősen kritikus hangok jelentek meg a sajtóban az új kisebbségi kormánybiztos kinevezése kapcsán. Mint azt már kifejtettem, magam is nagyon szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a kormánybiztos lényeges előrelépést tudna elérni a kisebbségi jogok biztosítása területén, és hogy egyáltalán előnyös volt-e a szlovákiai magyarság számára a poszt elfogadása. Ezen azonban már nem változtathatunk, a biztost kinevezték. Az előzményeket nem feledve, a cél mostantól kezdve az, hogy a biztos a lehető legsikeresebb legyen, hogy tevékenységéből a szlovákiai magyaroknak minél nagyobb haszna származzon.
Ennek egyik legnagyobb akadálya, ha nem látjuk tisztán, mire is jó a biztos személye. Túl sokat vagy túl keveset sem részéről bevállalni, sem tőle elvárni nem szerencsés. Szerintem három olyan terület van, amiben hozzáadott értéket jelenthet, amiben jó működés esetén konkrét sikereket érhet el.
Az első a kisebbségi kultúrák finanszírozásának rendezése. A biztosnak ebben saját hatásköre van, ezért teljesen megalapozott tőle számon kérni a támogatások igazságos elosztását. Az előző kormány alatt ennek nem alakult ki elfogadható gyakorlata, a Kerekasztal ez miatt vitába is került a Kormányhivatallal. Az előkészülőben lévő, a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény viszont jó irányba mutat; ha a biztos annak szellemében jár el, nagyot nem hibázhat.
A második a kisebbségi nyelvtörvény gyakorlati alkalmazáshoz szükséges lépések megtétele. Többször kifejtettem már: ahhoz, hogy élni tudjunk a törvény nyújtotta jogokkal, először végre kellene hajtani azt. Kétnyelvű nyomtatványok, közigazgatási szakszótár, felkészült hivatalnokok nélkül álságos a polgárokon számon kérni, miért nem írnak magyar beadványokat. A biztos tud ebben segíteni, de itt sem oldhat meg mindent. Önmagában is óriási területről van szó, az egész törvény végrehajtása nyilván meghaladja a lehetőségeit, nem utolsósorban azért, mert abból hiányoznak az annyit emlegetett „ösztönzők”. Amit mindenképpen megtehet, az egy átfogó terv elkészítése a szükséges feladatokról – beleértve a jelenleg még hatáskörét meghaladóakat –, és annak alapján az első lépések megtétele. Ez irányt mutathatna a civil szférával való együttműködéshez is, hiszen számos civil szervezet fejt ki aktivitást ebben a kérdésben, amelyek a biztos munkáját segíteni tudnák és viszont.
A harmadik – és talán a legfontosabb – annak tudatosítása, hogy a sajtó számára a biztos a kisebbségek szószólója lesz. Mindannyiunk érdeke, hogy a szlovák közvélemény is megismerje a kisebbségeket foglalkoztató igazi kérdéseket, amelyeket a szlovák sajtó húsz éve agyonhallgat. Ha szóba kerülünk, arra leginkább a politikai viták kapcsán kerül sor, de nincs sok szlovák, aki meg tudná mondani például azt, mi is a magyarok baja a nyelvtörvénnyel. Ez pedig hosszú távon komoly gátja az előrelépésnek. Ha a biztos élni tud a ráirányuló médiafigyelemmel, az önmagában nem jelent törvénymódosítást, azt nem is célszerű elvárni tőle, viszont komoly szerepe lehet a sokat emlegetett politikai akarat alakításában.
Hogy egy aktuális példánál maradjak: az ekeli vasúti tábla ügye miatt vagy módosul a szabályozás, vagy nem, a sikernek ez is mindenképpen mértéke. Ugyanilyen hasznos lenne azonban, ha a szlovák média azt vitatná meg, miért nincs az országban kétnyelvű vasútállomás, mi kellene hozzá, hogy legyen, vagy akár azt, miért ne legyen. A téma ignorálásától minden jobb, egy tartalmas vitából pedig nem jöhetünk ki rosszul. Ehhez pedig a biztos személye adhatja meg az alaphangot.
A kormánybiztos tevékenységének értékelésekor nem szabad abba a hibába esnünk, hogy rajta kérjük számon minden bajunkat. Jogkörei meglehetősen korlátozottak, ezért semmiképpen sem fogja négy év alatt kisebbségi Kánaánná változtatni Szlovákiát. Azt kell számon kérni rajta, amit tényleg meg tud tenni. Sőt, ebben mindenkinek segítenie is kell őt, pártállástól vagy annak hiányától függetlenül. A kormánybiztos kudarca a szlovákiai magyarság számára nem lehet siker.
Ugyanez persze pepitában is érvényes: nem szabad a kormánybiztos kinevezését nagyobb eredménynek feltüntetni, mint amilyen valójában. Ez lehet, hogy rövid távon hoz néhány újabb támogatót, de hosszú távon kiábrándulás és apátia lehet csak az eredménye, ha az ígéretek nem válnak be. És ez nem csak a kormánybiztosra vonatkozik.

Szólj hozzá!

Címkék: közélet híd lászló nyelvhasználat kormánybiztos

Biztos, ami biztos

2012.06.14. 06:00| Fiala-Butora János

 
A. Nagy László mától tölti be a kisebbségi kormánybiztosi
posztot
Hetek óta összevont szemöldökkel figyelem a kisebbségi kormánybiztos posztjáról szóló tárgyalásokat. A legutóbbi fejlemények alapján sajnos úgy tűnik, nincs minek örülnünk. A biztossal egyelőre nem nyerünk semmit, veszíteni viszont máris veszítettünk.
 
Fontosnak tartom leszögezni, hogy nem vagyok a fölösleges konfrontáció híve. Szinte mindig van lehetőség a párbeszédre és az együttműködésre, még a Fico-kormánnyal is, ezért mindenképpen érdemes megpróbálni tárgyalásos úton előrejutni a kisebbségek jogállásának rendezése ügyében. Ehhez azonban a kormánybiztos tisztje semmit nem tesz hozzá. Ha valamit el fognak érni Bugárék Ficóékkal szemben, az politikai alku útján lesz, nem a kormánybiztos fellépése miatt.
 
A kormánybiztosnak ugyanis nincs semmilyen saját hatásköre a kisebbségi jogok biztosítása terén, mindössze a kormányhivatal tanácsadó szerve. Az egyetlen dolog, amiben részben önálló, a kisebbségi kultúrákra szánt pénz elosztása. Ezért nagy a kísértés, hogy az ember az egész fellépés mögött ne mást, mint e pénzcsomag feletti ellenőrzés megszerzésére tett kísérletet lásson.
 
Ezt támasztják alá egyébként a téma kapcsán kiadott sajtónyilatkozatok is, ugyanis előre kudarcot vizionálnak, csak ezt nagyon ravaszul teszik. A. Nagy László, aki mától tölti be a posztot, múlt héten azt hangsúlyozta, hogy a biztosnak nincs végrehajtási hatásköre. A Híd-közeli szociológus, Ravasz Ábel szerint, ha figyelembe fogják venni a biztos véleményét, az előrelépést jelenthet a kisebbségek számára. Nagyon rafinált nyilatkozat, a cikkben, kezdve a szalagcímtől, ugyanis a pozitív megfogalmazás dominál (v. ö.: a hivatal optimális működése előnyt jelenthet a kisebbségeknek). Arról, hogy mi történik, ha nem veszik figyelembe a véleményét, meg nem lesz „optimális működés”, nem esik szó. Minek is, hiszen „ma senki nem tudja, hogy a kormány milyen súllyal veszi majd figyelembe a kormánybiztos javaslatait”, mondja Ravasz.
 
Tényleg nem lát senki a jövőbe, de azért hadd segítsek egy kicsit. Amikor a Híd kormányon volt, a magyarokkal inkább rokonszenvező jobboldal buktatta meg a nyelvhasználati szabályok érdemi változtatását. Most, hogy nem a Hídtól függ a kormánytöbbség, és a nacionalista szavazatokat begyűjtő Smer kormányoz Madaričcsal és Čaplovičcsal, nem értem miért gondolná bárki is, hogy pont a biztos tanácsai nyitják majd fel a kormánypárt képviselőinek szemét, és veszik rá őket a kisebbségi kérdés rendezésére. Ezt sugallni meglehetősen merész dolog. Az pedig egyenesen megtévesztés, hogy a biztos működhetne optimálisan is, ugyanis tény, hogy ettől még a Chmeľ-féle kormányhivatal is messze állt, márpedig a kormánybiztosnak egyértelműen gyengébb pozíciója lesz.
 
Persze ne legyünk cinikusak, a biztos lehet hasznos is. Kicsi esélyt adok ennek, de a kapanyél is elsülhet. Ennek értékeléséhez azonban először azt kellene látnunk, hogy mit is tervez a Híd „elérni” a biztos által, mi is a poszt betöltésének célja. Erről eddig egy dolgot tudtunk meg, az pedig nagyon elszomorító. A. Nagy László szerint a jelenlegi kisebbségi status quo „megfelelőnek nevezhető”. Talán nincs is tudatában annak, hogy ezzel mekkora kárt okozott a szlovákiai magyaroknak. A szlovákok nagy részének véleménye szerint ugyanis a kisebbségi helyzet nálunk teljesen rendben van, csak a magyarok találják ki a problémákat. És most „hiteles” forrás erősíti meg a téveszméjüket.
 
Nem tudom, hogy ezt a szerencsétlen öngólt milyen újabb kommunikációs bravúrral igyekszik majd korrigálni a Híd-stáb. Bár lehet, hogy az öngól nem is pontos kifejezés. A szlovákiai magyarok hálójában landolt a labda, de hogy a biztos melyik csapatban játszik, az nem egyértelmű. A Smernek ugyanis egyértelműen az a célja, hogy őt kirakati bábuként a saját kisebbségi politikájának reprezentálására használja. A poszt elfogadásával ennek kudarcában a Híd részt és felelősséget vállal. Kíváncsi vagyok, milyen érzés lesz A. Nagy számára mondjuk az Európa Tanács vagy a magyar kormány felé bizonygatni, hogy az egynyelvű vasúti feliratok vagy a magyar hirdetésekért megbírságolt regionális TV-k helyzete „megfelelőnek nevezhető”.
 

 

A poszt elfogadásának tehát egyértelműen van hátránya is. Előnye egyelőre a Híd számára van, a szlovákiai magyarok számára nem. Ez akkor változhatna, ha kiderülne, mi a biztos programja, mit kíván elérni. Nem szabad átesnünk a ló másik oldalára, és irreális dolgokat elvárnunk, de azért a mostani semmivel tényleg nem kellene beérnünk. Például, ha mást nem, a kultúrára szánt pénzek elosztásának pártatlan alapokra helyezését garantálhatná a biztos, mert arra lesz hatása. Kíváncsiam várom, hogy az elkövetkező hetekben kapunk-e erre valamiféle ígéretet. Annak hiányában ugyanis úgy tűnhet, az egész fellépés célja pont ezzel ellentétes, és nem több, mint aminek látszik: pénzforrások bebiztosítása a szlovákiai magyar érdekképviselet meggyengítésének árán.

Szólj hozzá!

Címkék: közélet híd hazai nyelvhasználat kormánybiztos

Spanyolország a csőd szélén(?)

2012.06.13. 06:00| kozbeszed

Crisis.jpgSpanyolország a hétvégén hivatalosan is bejelentette, hogy segítséget kér az eurozónától a pénzügyi nehézségekkel küzdő bankszektor megsegítésére. A gyakorlatban ez 40 – 100 milliárd eurót jelent, melyből Szlovákia részesedése megközelítőleg 700 millió euró. A gazdasági guruk szerint a bejelentés nem meglepő, az ország – és főleg a bankok - regóta komoly gondokkal küzdenek. De mi is a helyzet az Ibériai-félszigeten? A sziesztázó spanyolok is a “görög utat” választották?

Mi vezetett idáig?

A spanyol helyzet alapvetően eltér a görögtől. Az ország problémái még a 2008 előtti szép világban kezdődtek. Az építkezési láz Spanyolországban akkoriban hatalmas méreteket öltött, és az ingatlanpiaci lufi akkorára duzzadt, mint amilyenre sehol másutt Európában. Mindenki hitelt akart felvenni, “sajátban” lakni és bérbe adni. A bankok megérezték a üzleti lehetőséget és olcsó hitelhez juttatták az embereket és finanszírozták az építőipart. 2008-ig az országban évente 800 000 új lakás épült. Spanyolország gazdasága az építőiparra épült, túlságosan is.

A válság véget vetett az építkezési láznak. Az országban ma több millióra tehető a befejezetlen lakások száma. A bankok nem látták viszont befektetett pénzüket és a csőd szélére kerültek. Spanyolország alapvető problémáját ma éppen a bankok rossz pénzügyi helyzete jelenti. Az állam mindeddig öt nagy országos bankot segített ki. Mindez azonban nem elég a bankok veszteségeinek fedezésére, ezért a kormány további segítséget vár az eurozónától. A címlapokon szereplő milliárdok egyenlőre virtuálisan értendőek, azaz az eurozóna orszagai garanciát vállalnak.

Spanyolország ezen kívül hatalmas, 25%-os munkanélküliségével európai rekorder. A munkanélküliség mértéke nem csak az epítőipar válságával magyarazandó, hozzájáraul az is, hogy a kilencvenes és kétezres években több millió emigráns érkezett Dél-Amerikából, akik az építőiparban kerestek és találtak munkát. Ők ma munkanélküliek.

A mai helyzethez az ingatlanpiaci lufi-jelenség mellett a hihetetlenül rugalmatlan törvények is nagyban hozzájárultak. Közép-európai halandó számára nehezen elképzelhető passzusok tarkították még nemrégiben is a spanyol munkatörvénykönyvet. Egy példa, amely önmagáért beszél: a munkáltató bizonyos feltételek mellett 42(!) hónapnyi végkielégítést volt köteles fizetni az elbocsátott alkalmazottnak. Ez gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a munkáltató megváljon a meghatározatlan időre foglalkoztatott munkavállalótól. Ilyen feltételek mellett az építőipari cégek kénytelenek voltak csődöt jelenteni. A helyzet ma leginkább a palyakezdőket sújtja: munka nélkül maradnak, illetve a sok esetben diplomás fiatalok is csak meghatározott időre tudnak munkaszerződést kötni. Ha egyáltalán tudnak.

Mariano Rajoy új, jobboldali kormánya több átfogó reformot hajtott végre, melyekkel valamelyest rugalmasabbá tette a munkaerőpiacot – csökkentve persze ezzel azt a viszonylagos biztonságot, amelyet a spanyolok mindig is szerettek. Az áprilisban életbe lépett új munkatörvénykönyv például már lehetővé teszi a munkáltatónak, hogy fizetést csökkentsen, alkalmazottakat bocsásson el végkielégítés nélkül, ha mindezt a könyvelésében feltüntetett veszteségekkel igazolni tudja. A valtoztatásokat természetesen masszív demonstrációk követték országszerte.

A csőd szélén áll az ország?

A helyzet komoly, Spanyolország megingása a csődbe kergetheti az egész eurozónát. Érdekes viszont, hogy ha az ember idelátogat, nem érzékeli, hogy ennek az országnak segítségre lenne szüksége. Működik a közlekedés, pontosak a vonatok, kétsavos út vezet ott is, ahol ötpercenként megy el egy autó. Új metróvonalak épültek Madridban, egyetemek létesültek vidéken, az állam egyszóval költött – ráadásul értelmes dolgokra. Spanyolország ma ennek köszönhetően modern ország. A Pozsony megsegíti Madridot címlapok ennek fényében kifejezetten mosolyogtatóak, vagy sokak számára talán inkább bicskanyitogatóak.

Spanyolország ma pénzügyileg tényleg nagyon rossz helyzetben van. A nagy állam korábban sikeres koncepcióját a válság tönkre tette. És hogy Spanyolország is Görögország szintjére süllyed-e? Nehéz ezt most megmondani, de szerény tippem szerint nem. Jókor jó időben jött egy jobboldali kormány, amely úgy néz ki képes reformokat véghezvinni. Spanyolországnak emellett erős pozíciója van az EU-ban, amely lehetővé teszi, hogy előnyös feltételek mellett kapjon garanciát az Uniótól.

Szólj hozzá!

Címkék: gazdaság

Jó dolog adót fizetni?

2012.06.06. 08:15| Mózes Szabolcs

Múlt pénteken "ünnepelhettük" Szlovákiában az adószabadság napját. Június 3-ig az államra dolgoztunk, utána év végéig már saját magunkra. Idén négy nappal kevesebbet kellett dolgoznunk az "államra", mint tavaly. De jó ez a megközelítés? Miért az államra dolgozunk? Az a jó, ha minél hamarább van az adószabadság napja? Vagy inkább másként kellene feltenni a kérdést?

Idén mennyit adunk a közösbe?...

 

Szólj hozzá!

Címkék: gazdaság adózás adó

Kövess minket

Friss topikok

  • na4: Ez butaság. A jövedelem, az adó pénzben, számokban kifejezhetö, vagyis nagyonis egzakt lehet. Éppe... (2013.01.22. 21:07) Kiűzetés az adóparadicsomból
süti beállítások módosítása