Közbeszéd

Ľubomír Jahnátek agrárminiszter a múlt hétvégén erősítette meg, hogy idén nem adóztatják meg a luxusélelmiszereket, hosszútávon viszont nem zárják ki a témát. A Smer egyik legnagyobb demagógiája 2007 óta az élelmezés körül kering.

 

Az első Fico-kormány öt éve kezdett el a nagy üzletláncok regulációjáról beszélni, ezt követően meg is szavazták a korlátozást, amely egy árellenőrző bizottságot hozott létre. A korlátozást Juraj Miškov, a Radičová-kabinet gazdasági minisztere szüntette meg.

 

A Radičová-kormány alatt Fico és párttagjai a kormányra hárították a infláció okozta élelmiszer-drágulást és az áremeléseket. Egy évvel ezelőtt, 2011. februárjában Fico az élelmiszerek adójának 20%-ról 19%-ra való csökkentésével, valamint a háznál előállított élelmiszerek 6%-os adókulcsának bevezetésével állt elő. Pontosan egy évvel ezelőtt hasolnóan vélekedett az MKP is. Pár hónappal később a Smer mediális jeleneteket rendezett, csak hogy újra köztudatba hozza az áremeléseket. 2012. május elején, amikor Jahnátek ugyenezzel az ötlettel állt elő, már nem talált megértésre. Fico elutasította az élelmiszerek áfájának bármilyen csökkentését.

 

A luxusélelmiszerek megadóztatása újabb ékes példája lesz a Fico-féle látszólagos harcnak. Az első számú kérdés a problémakörrel kapcsolatban, hogy mi számít luxusnak és mi luxusélelmiszernek? Az értelmező szótáramban az egy olyan kényelmi cikk, amelyre nincs feltétlenül szükségem. Luxuscikknek számít a televízió, rádió, számítógép, az internet is.

 

Az élelmiszerekkel nehezebb a dolgunk, sokkal egyszerűbb megfogalmaznunk, hogy mi nem az. A 20% hústartalommal rendelkező szafaládék, szivacsból növesztett paradicsom, vaj ízesítésű margarinok, és a pszeudo-élelmiszerek biztosan nem azok. Mivel még nincs előterjesztve konkrét javaslat, csak találgatni lehet, hogy mi alapján fogják az élelmiszereket a luxuskategóriába sorolni. A miniszteri gondolatmenet alapján biztosan oda tartozik majd az osztriga, a parmezán, erdei gombák, lazac, tehát az amúgy sem könnyen hozzáférhető, minőségi élelmiszerek. Van azonban egy köztes kategória, amelyről senki sem beszél szívesen. Luxus-e az igazi vaj, olívaolaj, a bélszín, a bárányhús vagy épp a marha azon részei, amelyeket nem árulnak előfagyasztva a boltokban? Azért példázódom a báránnyal, mert Szlovákia északi részén nagyon sokan tenyésztik, de a henteseknél mégsem kapható. A húsokat főképp Olaszországba és a környező országokba exportálják.

 

Egyes kormányok pontosan az ellenkezőjét, az ún. "hamburgeradót" vezették be, amely az egészségtelen táplálkozást hivatott megadóztatni. Érdekesen hangzik ezzel kapcsolatban ez az extrém eset, de a törvény kivitelezéséről majd talán egy másik bejegyzésben fogunk írni.

 

Az álszocdemokrata tervezet azt akarja sugallni a középosztálynak (és az alatta helyezkedőknek), hogy a kormány így küzd a burzsoázia ellen. Szélsőséges példával élve, aki nem kiflit és treszkát eszik, fizessen többet, hogy nagyobb legyen a szociális biztonság. Ha valóban elfogadnák a luxusadót, akkor az alsóbb rétegek még kevesebb lehetőséget kapnának, hogy jobb, egészségesebb élelmiszereket vásárolhassanak. A hozzáállásom főképp azért ilyen pesszimista, mert ritkán látunk olyan törvényeket Ficoéktól, amik nem valamilyen érdekcsoport javára születtek volna.

 

Pártállástól függetlenül, a kormányok szerepe az, hogy védjék az ország lakosait és azok egészségét. A luxusélelmiszer-adónak három diszkriminatív hatása körvonalazódik:

- a táplálkozási szokások változása

- a vásárlási kedv csökkenése

- egyes eladók/termelők piaci előnyben részesítése.

 

Az adózást gyakran bújtatják a szolidaritás mögé, de attól még nem lesz igazságos.