Hihetetlen, hogy az örökifjú Zorán 70 éves. A népszerű énekes arra int, ne várjuk a májust. Újságíróként azonban várjuk, ekkor fog a törvényhozás Robert Fico miniszterelnök kormányáról szavazni, és ismertté válik a kormányprogram, ami aztán legalább fél hétre elegendő témát biztosít a sajtónak (bár vannak kormányprogramok, pl. a kassai, melyek még ennél is többet). A régi-új kormányfő megtehette volna, hogy a Súmračnán kiadja néhány mamelukjának, hogy írják meg a programot, és a 83 képviselője pedig megszavazta volna, teljesen jogszerűen. A békülékeny, már nem sokáig fenntartható kompromisszumkereső imázs jegyében azonban a kormányfő egyházakat, civil, szakmai és ernyőszervezeteket is bevont a kormányprogram alakításába. Jött is boldog-boldogtalan, hisz ha hívnak, menni kell. Tegnap a Szlovákiai Bírók Társulása jelezte, ők is szeretnék a kormányprogramban látni a javaslataikat.
A bíró bizonyos szempontból olyan, mint az urológus: teljes életet lehet élni anélkül is, hogy az ember akár egyet is látna belőle, de ha már találkozni kényszerülnek, az általában kellemetlen, és nem szívesen beszélünk róla...
Nézzük csak, mit szeretnének a bírók! Azt akarják, hogy az új kormány vizsgálja felül a Lucia Žitňanská igazságügyi miniszteri tevékenysége alatt hozott reformintézkedéseket. Az erről szóló javaslatcsomagot Tomáš Borec igazságügyi miniszterhez is eljuttatták.
Úgy tűnhet fel, a ciklikus történelemszemlélet hívei jólesően köphetnek a markukba: a történelem ismétli önmagát.
Korábban az ügyészségi törvény módosítása kapcsán azt írtuk: Igazságügyi miniszterként Žitňanskának az ügyészi rend masszív ellenállásával kellett/kell megküzdenie, miként két ciklussal ezelőtt Daniel Lipšicnek a Speciális Bíróság és Speciális Ügyészség körüli törvények elfogadásakor. Akkor az ellenállás egyik fő személyisége Štefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt. Ő most az ügyészségi reform ellen is tiltakozik, Ladislav Tichývel, az „interregnum” idején a főügyészi tisztséget ellátó helyettessel egyetemben, aki kilátásba helyezte: ha a törvényt elfogadják, az Alkotmánybíróságon fogja megtámadni. Látszólag a „rendi” előjogaikat védik.
Kétségtelen előnye Žitňanská javaslatának, hogy az ügyészség egész rendszerét nyitottabbá és átláthatóbbá tenné, mert jelenleg nem az, sem a kimenet, sem a bemenet szempontjából. Az, hogy az ügyésszé válást, és a középvezetői tisztségek betöltését pályázathoz köti a jelenlegi kinevezéses rendszer ellenében, csak a jelenlegi rendszer haszonélvezőit zavarhatja. A negatív utasítások tilalma (elméletileg) fokozza az egyes ügyészek döntési szabadságát, és elvágja azok lehetőségeit, akik a felsőbb szinteken rendelkeznek jó kapcsolatokkal. Arra azonban jó volna ügyelni, hogy a törvénymódosítás ne keltse azt a látszatot: csak az elmúlt ciklus esetleges visszaéléseire és (fő)ügyész(ség)i baklövéseire kíván reflektálni, hanem egy valóban kvalifikált, általános érvényű megoldás jöjjön létre.
Az ügyészségről szóló törvényt a rendszerváltás, illetve az ország megalakulása óta eltelt időben nem sokat piszkálták, a jelenlegi, 2001-es jogszabály sem tartalmaz lényegi módosításokat a korábbihoz képest.
Žitňanskának tehát szinte évtizedek óta megkövült viszonyokat kell átmozgatnia. Aki pedig bemegy az istállóba, annak könnyen ganés lehet a csizmája.
Megváltoztatva a megváltoztatandókat tulajdonképpen ugyanez mondható el...
A szlovák igazságügyi miniszterek közül senki sem hozott olyan mélyreható változást az igazságügyi struktúrákba a rendszerváltás óta, mint Daniel Lipšic. Noha másodszori kormányzati szerepvállalása idején, belügyminiszterként nem feltétlenül lelkesedtünk minden intézkedéséért, a politikailag szinte még suhanc tárcavezető, a rendszerváltás óta valaha volt legfiatalabb igazságügyi miniszter a második Dzurinda-kormány idején megreformálta a büntető törvénykönyvet, a büntető perrendtartást, létrehozta a Vladimír Mečiar és Štefan Harabin szemében szálka Speciális Bíróságot, és Speciális Ügyészséget. Sajnos, a polgárjogi reformra már nem maradt ideje, mert elfogyott alóla a kormány. A PTK-hoz azóta se nyúltak rendszerszinten.
Robert Fico első kormányzása a HZDS-es igazságügyi miniszterekkel a honi igazságszolgáltatás Katarína Tóthovához mérhető sötét folt volt, Žitňanskával viszont esély teremtődött a változásra. A miniszter jó úton indult, de alóla hamarabb fogyott el a kormány, mint Lipšic alól, így tárcavezetői életműve torzó maradt.
És most jönnek a bírók, és a megnyirbált előjogaikat akarják. Bírónak lenni nem rossz dolog. Nemcsak a bírókról szóló törvény, hanem az Alkotmány is véd, és ha az ember nem csinál nagy baromságot, akkor élete végéig viselheti a talárt. Azt pedig, hogy nagy baromságot csinált-e, szintén bírók döntenek..., ahogy az orvosi műhibaperekben is orvosok a szakértők.
Kiváltságos helyzetük ellenére a bírók mégis óvakodnak a nyilvánosság fokozottabb ellenőrzésétől. Valszeg, a hűvős, bv-őrök által védett épületekben folyó munkavégzés mégsem lehet tökéletes. Anna Pančurová, az Alkotmánybíróság szóvivőjének mai tájékoztatása szerint a taláros testület a bíróságok elhúzódó ítélkezése miatt 57 esetben ítélt meg kártérítést 2012 első negyedévében. Az 57 esetben összesen 202 719 euró kártérítést fizettek ki.
Persze, ordas demagógia lenne, ha az 57 esetben hibázó bíró, vagy a maffiózókkal együtt vadászgató Tencer, vagy az ideggyenge Jarábek, vagy a maffiózók szabadon engedésében hibás Kán működése alapján ítélnénk meg az egész bírói rendet. Azt azonban, hogy a nép már megalkotta a maga véleményét, jól mutatja egy tévéműsor bukásának anatómiája Magyarországon. 2007-ben megbukott a Katalin bírónő nevű bírósági reality. Producere, Sváby András a Velvetnek így indokolta a bukást: A legékesebb példa a Katalin bírónő. Az adás előtt mindenkinek mondtam, gyerekek, ez egy száz százalékos a műsor, imádni fogják. Ezzel szemben gyűlölték. Nagyon sokáig nem értettem, miért. Amerikában három ugyanilyen típusú műsor megy nagy népszerűséggel, Németországban is sikeres, egyedül nálunk nem működik. Nagyon egyszerű a válasz. Kik voltak a szereplői a Katalin bírónőnek? A bíró, az ügyész, meg az ügyvéd. Mit gondolnak az emberek a magyar bíróról? Hogy keveset keres, tutyimutyi, megvesztegethető. Mit gondolnak az ügyészről? Hogy rendőr. És az ügyvédről? Hogy bűnöző. Erre a három szereplőre Magyarországon nem lehet napi műsort építeni. Más országokban a bíró a legfontosabb ember a faluban, az ügyész és az ügyvéd megbecsült, jó szakember.
Az, hogy nálunk a Joj televízión viszonylagos sikerrel fut, elsősorban az ügyesebb dramaturgiának köszönhető, de lehet, hogy azt mutatja, mégis van remény.
Ehhez azonban nem a köldöknéző bezárkózáson és a rendi előjogok védelmén át vezet az út.
