Elképzelések nélkül nehéz kormányozni. Vészterhes időkben különösen az. A következő négy év a Smer nagy próbája lesz. A Robert Fico kielégítetlen politikai ambíciói és bizonyos vállalkozói körök vályúhoz jutási szándékával létrejött pártnak most azt kell megmutatnia, hogy jóval többet is tud nyújtani, mint ami az anyakönyvi kivonatában szerepel.
Az új kabinet kormányprogramja szerint ez nagyon nehezen fog menni. Persze, tudjuk, a papír sok mindent elbír, végül úgyis a tettek számítanak. A program viszont jelzésértékű dokumentum, egyfajta kirakati árucikk. Általában nem tartalmaz túl konkrét vállalásokat, túl sokat sem, ám lefektet bizonyos víziókat. Hogy milyen irányba kellene "terelni" az országot, milyen elvek mentén kellene kormányozni, hogy mit tart a legfontosabb elvégzendő feladatoknak az új hatalom.
A Fico-kormány programjából ezek közül nem sok minden derül ki. A kabinet egy hete fogadta el, a parlament most rágja, rágja, majd jövő héten rábólint. Kipipálva. Mindezek és a kormánytagok listája alapján elmondható, hogy legfőképpen technokrata jellegű kormányzásra kell felkészülnünk a következő négy évben. Ezt a típusú kormányzást a fentebb említett víziók hiánya jellemzi - az események jönnek, mi pedig a lehető legjobb reakciót igyekszünk rájuk adni. Nem határozzuk meg a trendeket, nem indítunk be ciklusokon átívelő programokat, csak a karbantartást végezzük. A jelek szerint most (is) ez várható.
A kormányprogramról sokan sokféleképpen nyilatkoztak már az elmúlt napokban. Sokan a konkrétumokat hiányolják belőle, a számonkérhető adatokat. Én inkább az irányvonalat, a legfontosabb feladatok megnevezését. És a kihívásokra adandó - lehetőleg helyes - válaszokat.
Szlovákia egyik legnagyobb problémája a cigánykérdés. Ez jellemzően egy olyan probléma, melyet az élet nem old meg egyetlen kormányzat helyett sem. Az új kormány programjában néhány semmitmondó mondatfoszlányon kívül többet a témában nem találunk. S nem csak a dokumentum, a kormányzati struktúra is azt mutatja, a kérdés parkolópályára lesz téve. A probléma pedig tovább duzzad megoldatlanul.
Az elmúlt két évtizedben két kulcsfontosságú szakágazat maradt nagyrészt megreformálatlanul. Az egészségügy és az oktatásügy. Előbbivel kapcsolatban az új kormánynak szinte semmilyen elképzelése sincs, a szaktárcát egy lobbista csoport embere fogja irányítani. Első látásra jobb a helyzet az oktatásüggyel, ám látva az új miniszter megnyilatkozásait s a kormányprogramban lefektetett elképzeléseket, itt sincs sok ok a bizakodásra. Tudásalapú gazdaság? Szép közhely. Piacorientált képzés? Zsákutca. Finn modell? Miből, hogyan? A sort tovább lehetne folytatni...
A Smer annak idején arra lett kitalálva, amit 2006 és 2010 között művelhetett. Növekvő gazdasági környezetben, jól felépített reformok után beleülni a készbe, és a vályúhoz engedni a szponzorokat. A botrányokért pedig a kisebb koalíciós pártokra hárítani a felelősséget. Ez ment. Most viszont már egyik feltétel sem áll, ebben a helyzetben fog megmutatkozni, tud-e, akar-e a Smer más lenni. Látva a kormány személyi összetételét és a semmitmondó kormányprogramot, félő, ez bizony nem fog összejönni.
