A legutóbbi választások előtt mindkét, a szlovákiai magyar közösséget képviselő pártunk kommunikációjában érdekes hangsúlyeltolódást figyelhettünk meg: a „kisebbségi” kérdések helyett mindketten fokozottabban szerettek volna a „gazdasági” kérdésekkel foglalkozni. Nem is fű alatt történt a dolog, meg lett magyarázva rendesen: a szlovákiai magyarokat jobban foglalkoztatja a munkanélküliség és szociális helyzetük, mint a nyelvhasználati helyzet és más úri huncutságok.
Kétségtelen, hogy van alapja a felismerésnek. Dél-Szlovákia, különösen annak Ipolytól (Garamtól? Vágtól?) keletre eső része gazdasági szempontból az ország legelmaradottabb régiói közé tartozik, magas munkanélküliség, alacsony keresetek jellemzik. A rendszerváltás nem hozott fellendülést ennek a térségnek, és a helyzet azóta sok szempontból romlott. Az ezzel járó fásultságnak és kilátástalanságnak nagyon erős közösségromboló hatása van. Könnyű belátni, hogy akinek évek óta a napi betevő beszerzése is gondot jelent, azt kevéssé hozza lázba, hogy törvényben lesz-e garantálva a kisebbségi kultúrák finanszírozása, és kaphat-e a hivatalban magyar nyelvű pecsétes papírt.
A helyzet kétségkívül súlyos, és kezelést kíván. Csak nem biztos, hogy pártjaink ebből a megfelelő következtetéseket vonták le. A kérdés ugyanis nem úgy szól, hogy a „kisebbségi kérdéssel” vagy a gazdasági helyzettel foglalkozzunk. Dél-Szlovákia gazdasági helyzete ugyanis kisebbségi kérdés a javából.
Régi szép idők, mai reflexek
Dél-Szlovákia nem önmagától szakadt le, ehhez az állam áldásos tevékenységének sok köze volt. A szocializmus éveiben nem Gömörbe és Bödrögközbe települtek az állami gyárak. A központi tervezésnek 89-ben búcsút mondtunk, de az állami szerepviselés most is jelentős, és a bejáratott reflexek alapján működik. A dél-szlovákiai lakosok adójából is északon támogatja az állam a külföldi befektetőket, épít autópályát és indít foglalkoztatási programokat. Ha valaki azt gondolja, hogy ennek semmi köze az ott élők nemzetiségéhez, az gondolja át még egyszer. A szlovák pártok részéről teljesen logikus ez a hozzáállás: szavazóik nem délen élnek, semmi okuk az ott élőket jutalmazni egy új ipari parkkal, híddal vagy autógyárral. Amíg ők döntik el, hogy hol támogat az állam beruházásokat, addig az nem a magyar közösségnek fog kedvezni.
Ennek ellensúlyozásához lenne szükség a hatékonyabb kisebbségi érdekképviseletre. A kisebbségek gazdasági életben való egyenlő részvétele ugyanis nemzetközileg garantált jog, amit Szlovákia évente megsért, és amit ilyen formában lehetne tematizálni és számon kérni. Például úgy, hogy kiszámolná valaki, a központi költségvetésből mennyit kapnak az egyes régiók évente különböző csatornákon, és ez nem sértette-e esetleg az előbb említett jogot. Ezt kellene lobogtatni a választások előtt és után, ebből talán a szlovák pártok és a magyar választópolgár is azt látná, hogy a kisebbségpolitika nem csak a március 15-i koszorúzásból áll. De ilyen felmérés nem készült, a déli régió hátrányos megkülönböztetése 22 éve magyar pártok asszisztálása mellett folyik.
Az igazságos állami újraelosztás például a régiófejlesztés újfajta megközelítését kívánná meg. Ennek reformjára azonban még ötletszerűen sem találunk utalást pártjainknál, nemhogy komolyan vehető, nyílt vitára alkalmas szakmai anyaggal állt volna elő bármelyikük is, amit a szlovák pártok gazdasági szakértői és a közvélemény előtt is fel lehetne vállalni. Pedig könnyen lehetne hozzá szlovák szövetségeseket is találni, a Pozsony és Északnyugat-Szlovákia központú állami gazdaságpolitika ugyanis nemcsak Dél-, hanem Kelet-Szlovákia számára is hátrányos. De ehhez több kellene, mint néhány választási szlogen.
Tudjuk természetesen, hogy a gazdaságpolitika nem osztogatásból kellene, hogy álljon; a modern liberális állam feladata elsősorban nem munkahelyek, hanem a kedvező gazdasági feltételek megteremtése. Tegye fel a kezét, aki erre a feladatra alkalmasabbnak tartja az MKP vagy a Híd, mint mondjuk az SDKÚ vagy az SaS gazdasági szakembereit. Vagy tud valaki olyan embert mondani két pártunk háza tájáról, akinek véleménye gazdasági kérdésekben a pártsajtón kívül is mérvadó? Pedig voltak idők, amikor az akkor még egységes MKP-nak építésügyi és régiófejlesztési minisztere, valamint pénzügyminiszteri államtitkára is volt a szlovák kormányban. Emlékszik még valaki a nevükre?
Létfontosságú kisebbségi érdek a gazdaság politikai irányításának korlátozása is. Ez helyett mit látunk? Pártjaink közel a tűzhöz vígan osztogatnak, kiélvezik a helyzetet, aztán ha ellenzékbe kerülnek, Dél-Szlovákia elesik az állami fejlesztési forrásoktól. Az átlátható, szakmai alapú, és főleg nem politikai befolyás alatt álló közpénzelosztás megteremtésénél kevés nagyobb össz-szlovákiai népszerűségnek örvendő kérdés van. Kár, hogy a dolog logikájából következően csak addig pártérdek, amíg olyan helyzetbe nem kerül valaki, hogy tényleg megvalósíthatná. Persze ez sem ment fel senkit a szakmai tervek hiánya alól.
Balra át?
A fenti kérdéseket mind nagyon fontosnak tartom, közösségi, emberi, és politikai szempontból is. A gazdasági kérdés az egyik legfontosabb szempont minden kisebbség boldogulásához, örülök hát, hogy pártjaink is hangsúlyosabban foglalkoznak vele. Csak két dolog zavar.
Egyrészt nem értem, miért kell úgy tenni, mintha ez a „kisebbségi kérdések” kárára lenne megvalósítható. Nyelvhasználati jogainkról való lemondás talán munkahelyeket teremt? A kisebbségi kultúrák finanszírozása megoldásának elmulasztása miatt épül meg a déli autópálya? Pont ellenkezőleg. Fico nem fog nekünk kedvezni, még ha mind rá szavazunk is, az ő választóinál szlovákabbak ugyanis nem tudunk lenni. Mindkét problémakör alapvetően ugyanazt a választói réteget érinti, és ugyanúgy kell kezelni is: erőteljes, szakmailag megalapozott kisebbségi érdekképviselettel.
Másrészt nyomát sem látom annak, hogy pártjainknak bármi elképzelése lenne a megoldásról. Márpedig Dél-Szlovákia fellendüléséhez azért néhány kampányszlogennél több fog kelleni. Úgyhogy az a gyanúm, egyszerű taktikázásnak vagyunk tanúi. Pártjaink sokáig úgy tettek, mintha lenne tervük a nyelvhasználati és egyéb „kisebbségi” kérdés megoldására. Mikor kiderült, hogy itt nem tudnak mit nyújtani, jött egy balra át, és most a gazdasági és szociális terület az, amit épp „megoldanak”: munkahelyeket teremtenek, gyárakat és utakat építenek, mint a mesében, pont ahogy a nyelvhasználati szabályozással is tették. Itt is el fog jönni majd a számonkérés ideje, de hát egy-két választásig azért kitarthat az új lendület.
Erről a vonatról jó lenne időben leszállni. Pontosabban: tényleg felszállni rá, nem csak szólamokban. Kezdetnek például tudatosítani kellene, hogy a gazdasági kérdésnek Szlovákiában bizony kőkemény kisebbségi vonatkozásai is vannak. És külső szakértők bevonásával néhány elfogadható megoldással is előállni, mert frázisokkal senki nem fog jóllakni. Addig meg marad a nagy hallgatás és a szokásos gazdasági populizmus.
Kétségtelen, hogy van alapja a felismerésnek. Dél-Szlovákia, különösen annak Ipolytól (Garamtól? Vágtól?) keletre eső része gazdasági szempontból az ország legelmaradottabb régiói közé tartozik, magas munkanélküliség, alacsony keresetek jellemzik. A rendszerváltás nem hozott fellendülést ennek a térségnek, és a helyzet azóta sok szempontból romlott. Az ezzel járó fásultságnak és kilátástalanságnak nagyon erős közösségromboló hatása van. Könnyű belátni, hogy akinek évek óta a napi betevő beszerzése is gondot jelent, azt kevéssé hozza lázba, hogy törvényben lesz-e garantálva a kisebbségi kultúrák finanszírozása, és kaphat-e a hivatalban magyar nyelvű pecsétes papírt.
A helyzet kétségkívül súlyos, és kezelést kíván. Csak nem biztos, hogy pártjaink ebből a megfelelő következtetéseket vonták le. A kérdés ugyanis nem úgy szól, hogy a „kisebbségi kérdéssel” vagy a gazdasági helyzettel foglalkozzunk. Dél-Szlovákia gazdasági helyzete ugyanis kisebbségi kérdés a javából.
Régi szép idők, mai reflexek
Dél-Szlovákia nem önmagától szakadt le, ehhez az állam áldásos tevékenységének sok köze volt. A szocializmus éveiben nem Gömörbe és Bödrögközbe települtek az állami gyárak. A központi tervezésnek 89-ben búcsút mondtunk, de az állami szerepviselés most is jelentős, és a bejáratott reflexek alapján működik. A dél-szlovákiai lakosok adójából is északon támogatja az állam a külföldi befektetőket, épít autópályát és indít foglalkoztatási programokat. Ha valaki azt gondolja, hogy ennek semmi köze az ott élők nemzetiségéhez, az gondolja át még egyszer. A szlovák pártok részéről teljesen logikus ez a hozzáállás: szavazóik nem délen élnek, semmi okuk az ott élőket jutalmazni egy új ipari parkkal, híddal vagy autógyárral. Amíg ők döntik el, hogy hol támogat az állam beruházásokat, addig az nem a magyar közösségnek fog kedvezni.
Ennek ellensúlyozásához lenne szükség a hatékonyabb kisebbségi érdekképviseletre. A kisebbségek gazdasági életben való egyenlő részvétele ugyanis nemzetközileg garantált jog, amit Szlovákia évente megsért, és amit ilyen formában lehetne tematizálni és számon kérni. Például úgy, hogy kiszámolná valaki, a központi költségvetésből mennyit kapnak az egyes régiók évente különböző csatornákon, és ez nem sértette-e esetleg az előbb említett jogot. Ezt kellene lobogtatni a választások előtt és után, ebből talán a szlovák pártok és a magyar választópolgár is azt látná, hogy a kisebbségpolitika nem csak a március 15-i koszorúzásból áll. De ilyen felmérés nem készült, a déli régió hátrányos megkülönböztetése 22 éve magyar pártok asszisztálása mellett folyik.
Az igazságos állami újraelosztás például a régiófejlesztés újfajta megközelítését kívánná meg. Ennek reformjára azonban még ötletszerűen sem találunk utalást pártjainknál, nemhogy komolyan vehető, nyílt vitára alkalmas szakmai anyaggal állt volna elő bármelyikük is, amit a szlovák pártok gazdasági szakértői és a közvélemény előtt is fel lehetne vállalni. Pedig könnyen lehetne hozzá szlovák szövetségeseket is találni, a Pozsony és Északnyugat-Szlovákia központú állami gazdaságpolitika ugyanis nemcsak Dél-, hanem Kelet-Szlovákia számára is hátrányos. De ehhez több kellene, mint néhány választási szlogen.
Tudjuk természetesen, hogy a gazdaságpolitika nem osztogatásból kellene, hogy álljon; a modern liberális állam feladata elsősorban nem munkahelyek, hanem a kedvező gazdasági feltételek megteremtése. Tegye fel a kezét, aki erre a feladatra alkalmasabbnak tartja az MKP vagy a Híd, mint mondjuk az SDKÚ vagy az SaS gazdasági szakembereit. Vagy tud valaki olyan embert mondani két pártunk háza tájáról, akinek véleménye gazdasági kérdésekben a pártsajtón kívül is mérvadó? Pedig voltak idők, amikor az akkor még egységes MKP-nak építésügyi és régiófejlesztési minisztere, valamint pénzügyminiszteri államtitkára is volt a szlovák kormányban. Emlékszik még valaki a nevükre?
Létfontosságú kisebbségi érdek a gazdaság politikai irányításának korlátozása is. Ez helyett mit látunk? Pártjaink közel a tűzhöz vígan osztogatnak, kiélvezik a helyzetet, aztán ha ellenzékbe kerülnek, Dél-Szlovákia elesik az állami fejlesztési forrásoktól. Az átlátható, szakmai alapú, és főleg nem politikai befolyás alatt álló közpénzelosztás megteremtésénél kevés nagyobb össz-szlovákiai népszerűségnek örvendő kérdés van. Kár, hogy a dolog logikájából következően csak addig pártérdek, amíg olyan helyzetbe nem kerül valaki, hogy tényleg megvalósíthatná. Persze ez sem ment fel senkit a szakmai tervek hiánya alól.
Balra át?
A fenti kérdéseket mind nagyon fontosnak tartom, közösségi, emberi, és politikai szempontból is. A gazdasági kérdés az egyik legfontosabb szempont minden kisebbség boldogulásához, örülök hát, hogy pártjaink is hangsúlyosabban foglalkoznak vele. Csak két dolog zavar.
Egyrészt nem értem, miért kell úgy tenni, mintha ez a „kisebbségi kérdések” kárára lenne megvalósítható. Nyelvhasználati jogainkról való lemondás talán munkahelyeket teremt? A kisebbségi kultúrák finanszírozása megoldásának elmulasztása miatt épül meg a déli autópálya? Pont ellenkezőleg. Fico nem fog nekünk kedvezni, még ha mind rá szavazunk is, az ő választóinál szlovákabbak ugyanis nem tudunk lenni. Mindkét problémakör alapvetően ugyanazt a választói réteget érinti, és ugyanúgy kell kezelni is: erőteljes, szakmailag megalapozott kisebbségi érdekképviselettel.
Másrészt nyomát sem látom annak, hogy pártjainknak bármi elképzelése lenne a megoldásról. Márpedig Dél-Szlovákia fellendüléséhez azért néhány kampányszlogennél több fog kelleni. Úgyhogy az a gyanúm, egyszerű taktikázásnak vagyunk tanúi. Pártjaink sokáig úgy tettek, mintha lenne tervük a nyelvhasználati és egyéb „kisebbségi” kérdés megoldására. Mikor kiderült, hogy itt nem tudnak mit nyújtani, jött egy balra át, és most a gazdasági és szociális terület az, amit épp „megoldanak”: munkahelyeket teremtenek, gyárakat és utakat építenek, mint a mesében, pont ahogy a nyelvhasználati szabályozással is tették. Itt is el fog jönni majd a számonkérés ideje, de hát egy-két választásig azért kitarthat az új lendület.
Erről a vonatról jó lenne időben leszállni. Pontosabban: tényleg felszállni rá, nem csak szólamokban. Kezdetnek például tudatosítani kellene, hogy a gazdasági kérdésnek Szlovákiában bizony kőkemény kisebbségi vonatkozásai is vannak. És külső szakértők bevonásával néhány elfogadható megoldással is előállni, mert frázisokkal senki nem fog jóllakni. Addig meg marad a nagy hallgatás és a szokásos gazdasági populizmus.
